Search
Generic filters
Exact matches only
Filter by Custom Post Type
Posts
Pages
close
Download Android App
Mohon Aktifkan Javascript!Enable JavaScript

Egészség

Reggeli esti meditatív olvasmány

Meditáció James Allentől

A GONDOLAT HATÁSA A KÖRÜLMÉNYEKRE

(James Allen)

*Randy Gage ajánlásával*

(Reggeli és esti meditatív olvasásra)

Az ember elméje egy kerthez hasonló, amelyet okosan művelnek,vagy hagynak elvadulni; de akár művelt, akár elhanyagolt, mégis terem. Ha nem ültetünk bele hasznos magokat, bőséges hasztalan gyommag mennyiség fog belehullani, és saját fajtáját fogja a kertben elszaporítani.

Ahogyan a kertész megműveli a telkét, azt a gaztól megtisztítja, és neki tetsző virágokat, gyümölcsöket termeszt, úgy kellene az embernek elméje kertjét is gondoznia. Kigyomlálni a helytelen, hasztalan, tisztátalan gondolatokat, és a tökéletesség irányába fejleszteni az igazság virágait és gyümölcseit, és a hasznos és tiszta gondolatokat. Követve ezt a folyamatot, az ember előbb vagy utóbb felfedezi, hogy Ő maga lelkének főkertésze, és életének igazgatója. Leleplezi önmagában a gondolatok áramlását és egyre pontosabban megérti, hogy a gondolatok ereje és az elme részei hogyan alakítják a jellemet, a körülményeket és sorsunkat.

A gondolat és a jellem egy, és ahogyan a jellem csak a környezetünkön és körülményeken keresztül fedi fel, mutatja meg magát, úgy az egyes ember külső életkörülményeit vizsgálva azt látjuk, hogy az megegyezően összefüggésben van belső állapotával. Ez nem azt jelenti, hogy egy ember körülményei bármely időpillanatban jellemvonásairól teljes képet adnak, hanem azt, hogy ezek a körülmények annyira bensőséges összefüggésben vannak valamely belső életbevágó gondolat-elemével, hogy az adott pillanatban elengedhetetlenek az egyén fejlődéséhez.

Minden ember ott van, ahol létének törvénye szerint van; a gondolatok, melyeket önnön jellemébe beleépített juttatták oda, és életének körülményeiben egyetlen tényező sem véletlenszerű, hanem egy olyan törvény eredménye, amely nem téved. Ez épp úgy igaz azokra, akik úgy érzik, nincsenek összhangban körülményeikkel, mint akik úgy érzik elégedettek azokkal.

Haladó és fejlődő lényként az ember bárhol is legyen, amit megtanul,abban van lehetősége a növekedésre; és amint megtanulta azt a szellemi leckét, amelyet az adott körülmény tartogatott számára, az a körülmény megszűnik, másiknak adva át a helyet.

Az embert addig hányják, vetik a körülmények, míg elhiszi önmagáról, hogy külső tényezők teremtménye, de amikor ráébred, hogy ő maga teremtő erő, és parancsolhat a lénye rejtett talajának és magjának, melyből a körülmény kinő; jogos gazdájává válik önmagának.

Azt, hogy a körülmények gondolatokból fejlődnek ki, mindenki tuja, aki bármilyen hosszan öntisztítást, vagy önmérsékletet gyakorolt. Így megtapasztalhatta, hogy körülményeinek megváltozása pontosan arányban állt mentális állapotának megváltozásával. Ugyanennyire igaz, hogy amikor az ember őszintén rászánja magát, hogy orvosolja jellemének hibáit, megváltozik, és szemmel láthatóan fejlődik, gyorsan halad át az előzmények következményeinek viszontagságain. A lélek azt vonzza, ami titokban melenget, azt, amit szeret és azt is, amitől fél. Felér a dédelgetett vágyak magasságáig; alászáll a buja kívánságainak szintjére. A körülményekben kapja meg a lélek azt, ami az övé.

Minden gondolat-mag, melyet az elmébe elvetünk, vagy behullani, és ott meggyökerezni hagyunk, megtermi saját gyümölcsét. Cselekedeteinkben előbb vagy utóbb kivirágzik és meghozza saját lehetőség és körülmény gyümölcseit. A külső körülményvilág önmagát a belső gondolatvilág formájára alakítja, a kedvező vagy kedvezőtlen külső feltételek egyaránt olyan tényezők, amelyek az egyénnek legjobban a javára válnak. Saját termésének learatójaként az ember megtanulja mind a szenvedést, mind a gyönyört.

Azokat a legbelsőbb kívánságokat, vágyakat, gondolatokat követve, melyeknek hagyja, hogy életét uralják (a tisztátalan képzelgés lidércfényét űzve, vagy rendíthetetlenül járva az erős és magas szintű törekvés útját) az ember végül megérkezik azok életének külső körülményeiben történő gyümölcsözéséhez és kiteljesedéséhez. A növekedés és megváltoztatás törvényei bárhol elérik céljukat. Az ember nem a végzet zsarnoksága miatt jut a szegényházba, vagy a börtönbe, hanem aljas gondolatainak és alávaló kívánságainak nyomán. Ugyanígy egy tiszta elméjű ember nem esik hirtelen bűnbe valamely kényszer, vagy pusztán külső hatás miatt. A bűnös gondolatot titokban hosszú ideig befogadta szívébe, és adandó alkalommal az megmutatta összegyűjtött erejét. A körülmény nem formálja az embert; hanem felfedi neki önmagát.

Nem létezhet erkölcstelenségbe és a velejáró szenvedésbe süllyedés állapota, bűnös gondolatokra hajlás nélkül, vagy erkölcsi magaslatra emelkedés és annak tiszta boldogsága, tisztaságra vágyakozás folyamatos ápolása nélkül; éppen ezért az ember, a gondolatok ura és parancsolójaként, önmaga formálója és környezetének alakítója, alkotója. Még megszületéskor a lélek önmagától áll elő és földi zarándoklatának minden lépése során olyan állapotok kombinációit vonzza magához, amelyek által önmagát fedi fel, és amelyek visszatükröződései saját tisztaságának vagy tisztátalanságának, erejének vagy erőtlenségének.

Az ember nem olyan dolgot vonz magához amilyet akar, hanem olyat, amilyen Ő maga. Szeszélyei, ambíciói meghiúsulnak minden lépésénél, de a legbelsőbb gondolatik és kívánságaik saját táplálékaikkal vannak táplálva, legyenek azok őrültek, vagy tiszták. Az ember csakis önmagát veri bilincsbe; s a gondolatok és cselekedetek a sors börtönőrei – ha aljasak, rabságban tartanak; egyúttal ezek a szabadság angyalai is – ha nemesek, megszabadítanak. Az ember nem azt kapja meg, amit óhajt és amiért imádkozik, hanem azt amit jogosan megérdemel. Kívánságai és imádságai csak akkor lesznek kielégítve és megválaszolva, ha a gondolataival és cselekedeteivel összhangban vannak.

Ezen igazság fényében mi értelme van annak, hogy “a körülmények ellen harcolni”? Azt jelenti, hogy az ember folyamatosan fordul ellene egy külső hatásnak, ugyanakkor táplálja és megőrzi annak okait szívében. Ez az ok formát ölthet egy tudatos vétekben, vagy egy nem tudatos gyengeségben; de bármi is legyen, makacsul késlelteti tulajdonosának erőfeszítéseit, így az, hangosan orvoslatért kiált.

Az emberek nagyon szeretnének körülményeiken javítani, de vonakodnak attól, hogy önmagukon javítsanak. Éppen ezért maradnak megkötve. Ha az ember nem riad vissza az önfeláldozástól, sohasem hibázik annak a célnak a megvalósításában, amire szíve van hangolva. Ez ugyanúgy igaz a földi, mint a mennyei dolgokra. Még annak az embernek is, akinek egyetlen kívánsága vagyonra szert tenni, fel kell készülnie arra, hogy személyes áldozatokat kell hoznia, mielőtt ezt a célját eléri; és mennyire inkább annak, aki egy erős és anyagilag kiegyensúlyozott életet szeretne megvalósítani?

Vegyünk például egy embert, aki nyomorúságosan szegény. Nagyon szeretne a körülményein, környezetén és otthonának kényelmén javítani, ezért folyamatosan megrövidíti munkáját, és úgy gondolja,hogy jogosan csapja be munkaadóját, arra alapozva, hogy nem elégséges a bére. Az ilyen ember nem érti meg a legegyszerűbb tételeit azoknak az elveknek, amelyek az igazi jólét alapját képezik, és nem csak teljes mértékben alkalmatlan arra, hogy nyomorából kiemelkedjen, de lényegében még mélyebb nyomort vonz magához beengedvén és megcselekedvén e hanyag, álnok és férfiatlan gondolatokat. Vagy például egy gazdag ember, aki fájdalmas és hosszan tartóbetegség áldozata lesz falánkságából adódóan. Nagy összegeket is képes adni azért, hogy megszabaduljon betegségéből, de nem áldozza fel torkos kívánságait. Ki akarja elégíteni zaftos és természetellenes ételek utáni vágyakozását és szeretné az egészségét is megtartani egy időben. Ez az ember teljesen alkalmatlan arra, hogy egészsége jó legyen, mert még nem tanulta meg, az egészséges élet elsődleges szabályait. Vagy például egy munkaadó, aki munkásokat dolgoztat, és tisztességtelen intézkedéseket alkalmaz, hogy ne kelljen az előírt munkabért megfizetnie. Abban a reményben, hogy nagyobb haszonra tehet szert, dolgozói bérét lecsökkenti. Ez az ember mindent egybevetve alkalmatlan a gazdagságra. S akkor, amikor a csőd szélére kerül úgy megítélés, mint gazdagság szempontjából, a körülményeket okolja, nem tudván, hogy helyzetének ő az egyetlen okozója. Ezt a három esetet pusztán azért mutattam be, hogy illusztráljam az igazságot, hogy az ember maga előidézője (akár szinte teljesen akaratlanul is) saját helyzetének, és amíg a jó végeredményt igyekszik elérni, folyamatosan meghiúsítja annak megvalósulását, mert olyan gondolatokat erősít önmagában, melyek lehetetlen, hogy összhangba kerüljenek az általa kívánt a végkifejlettel. Az ilyen esetek a végtelenségig többszöröződhetnek, vagy keveredhetnek, bár ez nem minden esetben igaz. Az olvasó, ha így határoz, nyomon követheti a gondolatok törvényének működését, a saját elméjében és életében, és amíg ezt teszi, puszta külső körülmények nem szolgálhatnak érveléseink alapjául.

A körülmények mindamellett olyan bonyolultak, a gondolat olyan mélyen gyökerezik, és a boldogság feltételei a személlyel együtt olyan széles körben változhatnak, hogy az ember teljes lelki állapotát (habár önmaga előtt ezek ismertek lehetnek) életének csupán külső képe alapján, más ember nem ítélheti meg.

Az ember becsületes lehet bizonyos dolgok vonatkozásában, mégis szükséget szenved. Egy másik lehet tisztességtelen bizonyos vonatkozásokban, mégis vagyonra tesz szert. De az általánosan alkotott vélemény, hogy az első ember az adott becsületesség miatt bukik el, a második pedig, az adott becstelenség miatt boldogul jól, felületes megítélés eredménye, amely azt feltételezi, hogy a becstelen ember majdnem teljesen erkölcstelen, és a becsületes majdnem egészen erkölcsös. Egy mélyebb tudás és széleskörűbb tapasztalatfényében azonban, ez a megítélés hibásnak bizonyul. A tisztességtelen embernek lehetnek olyan csodálatos erényei, amelyet a másik nem birtokol; és a becsületes ember visszataszító bűnei nincsenek jelen a másik emberben. A becsületes ember learatja becsületes gondolatainak és cselekedeteinek jó eredményét; de magában hordozza azokat a szenvedéseket, amelyeket bűnei hoznak létre. A becstelen ember hasonlóképpen, begyűjti a saját szenvedéseit és boldogságait.

Az emberi hiúságnak tetszik, ha azt hiheti, hogy az ember, bűnei miatt szenved; de addig, amíg az ember nem gyomlál ki minden beteges, keserű, és tisztátalan gondolatot a lelkéből, nem kehet abban a helyzetben, hogy tudja és kijelentse, hogy szenvedései a jó és nem a rossz tulajdonságainak eredményei. Az ehhez vezető úton, még jóval mielőtt egy felsőbb tökéletesség szintjét elérné, rá fog találni elméjében és életében működő nagy törvényre, mely teljes mértékben igazságos, és amely éppen ezért nem adhat jót a rosszért és rosszat a jóért. Birtokában ennek a tudásnak, meg fogja tudni, ha visszanéz múltjára és vakságára, hogy élete a jelenben és mindig is, igazságosan lett elrendelve, és hogy múltbéli tapasztalatai, jók és rosszak egyaránt egyenlő értékű kinyilatkozásai voltak fejlődő, de még kifejletlen önmagának.

Jó gondolatok és cselekedetek sohasem állíthatnak elő rossz eredményt; rossz gondolatok és cselekedetek, sohasem állíthatnak elő jó eredményt. Egyszóval semmi más nem nőhet a kukoricából, mint kukorica, és semmi más a csalánból, csak csalán. Az ember a természetes világban megérti ezt és együttműködik vele; de kevesen értik meg ugyanezt, az elme és erkölcs világában (pedig ez éppen olyan egyszerű és tévedhetetlen), éppen ezért nem is tudnak együttműködni ezzel.

A szenvedés mindig valamilyen irányú rossz gondolat hatása. Jelzője annak, hogy az ember nincs összhangban önmagával, és a léte törvényével. Az egyetlen és felsőbbrendű használata a szenvedésnek,minden hasztalan és tisztátlan dolog kiégetése és az azoktól történőmegtisztulás. A szenvedése elmúlik annak, aki tiszta. Nincs értelme az arany kiégetésének, ha a salakot már eltávolították, és a tökéletesen tiszta és megvilágosodott lény nem szenvedhet.

A körülmények, amelyekkel az ember szenvedések közepette találkozik, saját elmebéli diszharmóniájának eredményei, a körülmények, amelyekkel az ember áldások közepette találkozik, saját elmebéli harmóniájának eredménye. Az áldás, és nem az anyagi dolgok birtoklása a mércéje a jó gondolatoknak; nyomorúság, és nem az anyagi dolgok hiánya mércéje a rossz gondolatoknak. Egy ember lehet átkozott és gazdag; vagy lehet áldott és szegény. Az áldás és gazdagság, csak a gazdagság bölcs és erkölcsös használata esetén járhatnak együtt. A szegény ember is csak akkor süllyed nyomorba,ha jussát, mint rá jogtalanul kiszabott terhet tekinti. A szegénység és az önkényeztetés, a nyomor két szélsősége. Mindkét állapot egyformán természetellenes és elmebéli zavar eredménye. Az embernek nem megfelelőek a feltételei, míg nem boldog, egészségesés jómódú; és a boldogság, egészség és jómód eredményei annak, hogy az ember és körülményei, a külső a belsővel összhangban megváltozik.

Egy ember egyedül akkor kezd el emberré válni, amikor abbahagyja a siránkozást és szitkozódást, és keresni kezdi az elrejtett igazságot,amely az életét szabályozza. Az elméjét arra a szabályozó tényezőre állítja és felhagy azzal, hogy másokat okol saját körülményei miatt. Erős és nemes gondolatokkal építi fel magát; felhagy azzal, hogy körülményei ellen rúgkapál, ellenben elkezdi azokat segítségként használni a mihamarabbi előrehaladásához, és eszközként, hogy felfedezze a rejtett erőket és lehetőségeket önmagában.

Az univerzum domináns elve a törvény, és nem a zűrzavar; Igazság,és nem igazságtalanság a lelke és anyaga az életnek. Becsületesség és nem a becstelenség a formáló és mozgatóerő a világ szellemi kormányzásában. S mivel ez így van, az embernek nincs más teendője, mint önmagát igazzá tenni, hogy megláthassa, hogy az univerzum is igaz. A folyamat alatt, míg önmagát igazzá teszi, rá fog jönni, hogy ahogyan gondolatait egyes dolgok, és a többi ember felé hangolja, a dolgok és emberek is felé fognak hangolódni.

Ennek az igazságnak a bizonyítéka megvan minden emberben, éppen ezért könnyű nyomozást tesz lehetővé szisztematikus önmegfigyelés és önelemzés által. Ha az ember gyökeresen megváltoztatja gondolatait, le lesz nyűgözve attól a gyors változástól, amit ez eredményez életének anyagi feltételeiben. Az ember úgy gondolja, hogy a gondolatok eltitkolhatók, de ez nem igaz. Az gyorsan szokásokban kristályosodik ki és a szokás körülményekben szilárdul meg. Állatias gondolatok részeges szokásokban és bujaságban kristályosodnak ki, melyek szűkölködés és betegség körülményben szilárdulnak meg. Mindennemű tisztátlan gondolat erőltetett és megtévesztő szokásokban kristályosodik ki és őrjítő és ártalmas körülményekben szilárdul meg. A félelem, kétely, és határozatlansággondolatai gyenge, férfiatlan, és tétova szokásokban kristályosodnak ki, amelyek az elbukás, a nyomor, és rabszolgai függéskörülményeiben szilárdulnak meg. Lusta gondolatok gyenge tisztátlan és őszintétlen szokásokban kristályosodnak ki, melyek alávaló és szegényes körülményekben szilárdulnak meg. Gyűlölettel teli elítélő gondolkodás, vádaskodó és erőszakos szokásokban kristályosodnak ki, melyek a sérülésekben és üldözöttségben szilárdulnak meg. Önös gondolatok minden fajtája önkeresésszokásában kristályosodik ki és gyötrő körülményekben szilárdul meg.

Másrészről mindenféle gyönyörű gondolat, kellemes és barátságos szokásokban kristályosodik ki, amely remek és fényes körülményekben szilárdulnak meg. Tiszta gondolatok az önmérséklet és önuralom szokásában kristályosodnak ki, melyek nyugalmas és békés körülményekben szilárdulnak meg. Bátorság, önbizalom és döntés férfias szokásokban kristályosodik ki, melyek a siker, teljesség és szabadság körülményeiben szilárdulnak meg. Energiával teli gondolatok tiszta és szorgalmas szokásokban kristályosodnak ki, amelyek a kellemes körülményben szilárdulnak meg. Finom és megbocsátó gondolatok a kedvesség szokásában kristályosodnak ki és védelmező, megóvó körülményekben szilárdulnak meg. Szerető és önzetlen gondolatok biztos és maradandó jólét és igazi gazdagságkörülményében szilárdulnak meg.

Egy bizonyos gondolatmechanizmus, amely mellett az ember kitart, légyen az jó vagy rossz, az eredményét haladéktalanul előállítja a jellemben és a körülményekben. Az ember nem választhatja meg közvetlenül a körülményeit, de megválogathatja a gondolatait, és így közvetett módon, de mégis biztosan változtathat körülményein. A természet minden embernek segít, hogy gondolataiban, amelyeket leginkább felerősít önmagában, örömét lelje, lehetőségek melyek a leggyorsabban hozzák felszínre a jó és a gonosz gondolatokat, bemutatásra kerültek.

Ha az ember felhagy bűnös gondolataival, az egész világ meglágyul felé, és mindenki készen fog állni, hogy neki segíthessen. Ha félreteszi gyenge és beteges gondolatait, a lehetőségek fognak mindenfelől előbújni, hogy előmozdítsák erős szándékaiban. Ha jó gondolatokat ápol, nem lesz az a nehéz sors amely oda tudná őt kötözni nyomorába és szégyenébe. A világ számodra kaleidoszkóp, s a változó színkombinációk, amelyeket a siker pillanataiban megmutat neked, örökké mozgó gondolataid tökéletesen elrendezett képei.

– James Allen

Click to access ahogyangondolod.pdf

Show More

Related Articles

Leave a Reply

Back to top button
Close