Egészség

Az oltásokról őszintén

 

A gyógyszeripar, az orvostudomány és a közegészségügy összefog, s a hazugságok olyan áthatolhatatlan hálójával ejtik foglyul a közgondolkodást, amelyből szinte képtelenség kikeveredni,ez tény.   Lásd: Koleszterinteória.

Az oltások esetében az üzenet úgy szól: “oltás nélkül meghal a gyereked”.Ha tárgyilagosan vizsgáljuk a tényeket, akkor a következő kép rajzolódik ki előttünk: az oltóanyaggyártás biztos befektetés, mert minden évben új beoltatlanok születnek, s az állam garantálja a termék célba juttatását. Ha az oltás kötelező, abból sajnos rögtön két dolog következik. Az egyik, hogy a mindenkori hatalom akarata és tekintélye megkérdőjelezésének tekint minden kötelező oltással szembeni kritikát, és ezért igyekszik is elfojtani azokat. Ebben készséges partnerre talál az oltóanyagipar elkötelezett szakembereiben és a végrehajtó hatalomnak alárendelt, szolgalelkű közegészségügyben. A másik következmény összefügg az állami védettséggel: az oltóanyag monopolizált termék, kötelező “megvenni”, ezért nincs verseny, s az elfojtott kritika miatt a mégoly hibás termék is gond nélkül eladható. A kötelező oltások egyre gyarapodó száma jelzi, hogy az oltóanyagipar egyre gátlástalanabbá válik ebben a védett pozícióban. Elég a döntéshozókat meggyőzni vagy lefizetni ahhoz, hogy újabb és újabb oltások kerüljenek fel a kötelező vagy melegen ajánlott vakcinák listájára. Az oltás megtagadása jogsértésnek minősűl. A társadalom nyilvánossága elé kerülő oltáskritikának kifejezetten ártanak azok az ostoba összeesküvés-elméletek, amelyek az oltásokkal kapcsolatban közszájon forognak, mert rajtuk keresztül az oltáspártiak nevetségessé tehetnek mindenkit, aki bármilyen kételyt mer megfogalmazni az oltásokkal kapcsolatban. Hogy kilépjünk az “oltani-nem oltani” hamis kérdésfeltevés csapdájából, érdemes szemügyre venni az oltásparadigma kritikájának valódi érveit.
A történelem során a különféle járványokat az állatok és emberek együttélése, a nagy népsűrűség, a csatornázás és tiszta ivóvíz hiánya, valamint a nemzetközi kereskedelem fellendülése idézte elő. Az oltáspropaganda szerint a fertőző betegségek okozta járványokat az oltások bevezetése szüntette meg. Valójában a fertőző betegségekből eredő halálozás már régen minimálisra csökkent a különféle oltások bevezetését megelőzően. A csatornázás elterjedése, az ivóvízhálózat kiépítése, az élelmiszerek hatósági ellenőrzése, a fertőző betegek elkülönítése és egyéb közegészségügyi intézkedések szüntették meg a járványokat még a védőoltások bevezetése előtt. A skarlát, amely ellen nincs védőoltás, ugyanúgy eltűnt a fejlett országokban, mint a többi fertőző betegség, amely ellen oltanak. A közegészségügyi intézkedések hatásosságát mutatja, hogy a rendkívül ragályos, Afrikában több ezer halálos áldozatot követelő ebola nem tudott elterjedni a nyugati világban. Más oldalról megközelítve a kérdést, amint romlik a közegészségügyi helyzet, például a hajléktalanok körében, úgy üti fel a fejét a TBC, holott ezek az emberek mind kaptak BCG-védőoltást.A védőoltásoknak tulajdonított védettség valójában felnőttkorra a legtöbb fertőző betegség esetén már csak illúzió,így durva csúsztatás a járványok hiányát az oltásoknak tulajdonítani. Amikor például Oroszország egy területén 1993-ban megjelent a diftéria, az oltottság ellenére 190 ezer ember betegedett meg, és négyezren meg is haltak e betegségben.

A ma gyermekparalízist okozó poliovírussal a 19. században a népesség 90%-a fertőzött volt, így az anyák átadták gyermeküknek a védettséget, ezért a betegség igen enyhe lefolyású volt. A nyájimmunitást a vírus folyamatos jelenléte okozta. A fokozódó sterilitás miatt megszűnt a védettség, és amikor ismét felbukkant a vírus, súlyos járványokat idézett elő.A baktériumok és vírusok folyamatosan alkalmazkodnak a környezetükhöz. Jól ismert, hogy a túlzott és indokolatlan antibiotikumhasználat hatására multirezisztens baktériumtörzsek alakulnak ki, amelyek egyre komolyabb veszélyt jelentenek számunkra. Ha a kórházakban terjedő, minden antibiotikumnak ellenálló törzsek kiszabadulnak a környezetbe, a fejlett világ visszajut a középkorba. Ugyanez a folyamat zajlik a védőoltások hatására is: kialakulnak a védőoltásokkal szemben rezisztens törzsek, melyek veszélyességét csak a véletlen dönti el.

A védőoltások okozta mellékhatások folyamatos tagadása, a közvélemény üzleti és politikai okokból való tudatos megtévesztése mára teljesen hiteltelenítette a más okokból is ingatag tekintélynek örvendő közegészségügy oltáspolitikájátaz oltóanyagipar üzleti megfontolásokból bármilyen új oltást kieszelhet, az automatikusan állami védelmet kapAz oltáslobbi számára azonban az egyetlen leszűrt tanulság a még hatékonyabb titkolódzás és a kritikai hangok elnémítása. A mellékhatások és szövődmények az oltások természetéből, fel nem ismert genetikai hajlamokból és az előállításuk során fellépő gyártási hibákból fakadnak.

„Gyártási hibára” jó példa az 1955 és 1962 között alkalmazott gyermekbénulás elleni oltás, amelyben az SV40 elnevezésű vírus került. Az SV40 vírust már 1960-ban felfedezte egy kutató, de megtiltották eredménye publikálását. (A Szovjetunióban, Kínában, Japánban, Afrikában még az 1980-as években is ilyen oltással oltottak!) Az SV40 vírus rákkeltő, becslések szerint évente 2000 ember hal meg SV40 okozta rákban.
Az előre nem látott immunreakcióra jó példa a Hepatitis-B-oltás okozta szklerózis multiplex és a Pandemrix okozta narkolepszia (lásd fentebb). Franciaországban a Hepatitis-B-oltás adását leállították, mert mérések szerint megkétszereződött az évente felismert új SM-betegek száma. Mindkét esetben az történt, hogy az oltás kiváltotta immunválasz az agyban olyan fehérjét támadott meg, amelynek károsodása SM-et, illetve narkolepsziát okozhat.

Újabban reflektorfénybe került az alumínium, amelyet vegyület formájában az oltásokhoz adnak az oltás kiváltotta immunválasz fokozására. A felfokozott immunválasz, illetve az agyban felhalmozódó, az idegsejteket károsító alumínium kiváltotta autoimmun betegségeket gyűjtőnéven ASIA szindrómának nevezik (adjuváns keltette autoimmun gyulladásos szindróma). Az ASIA neurológiai és immunológiai jelenségek sorát foglalja magába, kezdve a krónikus fáradtságtól a szisztémás lupus eritematózuszon és a reumatoid artritiszen át a szklerózis multiplexig és a Guillain–Barré szindrómáig (izomgyengeséggel, bénulással járó betegség)A radikális oltásellenességet több okból sem tekinthetjük reális alternatívának.

A reális cél az oltással kapcsolatos kockázatok minimalizálása. Ezt az egyéni alkati (például genetikai vagy fennálló betegségből fakadó) kockázatok kutatásával, az oltóanyagok gyártásának és tesztelésének szigorú kontrolljával, a kötelező mellékhatásjelentés bevezetésével lehet javítani. Fontos volna a járványügyi szempontból irreleváns oltásokat (tetanusz, HPV, Hepatitisz B, influenza stb.) opcionálissá tenni, és valós haszon/kockázatelemzéseket közreadni. S véget kell vetni az oltásdiktatúrának, amely nem mérlegel egyéni szempontokat, hanem a közérdekre hivatkozva mindenkit beoltat, akkor is, ha előjelei vannak az oltás fokozott kockázatának.

Ui:  Az oltásokkal nem lenne baj ,hanem a finomított cukrokkal teli étrenddel.A cukor ugyanis kitúrja a C vitamint a helyéről és ezért az immunrendszer nem tud hatékonyan dolgozni. Akik a megfelelő étrenden vannak , jó a vitaminszintjük ,az immunrendszerük, ott nincs baj az oltással.

Forrás :Szendi Gábor (klinikai szakpszichológus)

Show More

Related Articles

Hozzászólás

Back to top button
Translate »
Close