Lélekmelengető

Imádom a tanmeséket

Tanmese felnőtteknek

Imádom a tanmeséket,hiszen ,ha elmélkedünk rajta egy kicsit ,sok mindent tanulhatunk belőle.
Van olyan amikor teljesen kilátástalannak tűnik életünk,a hullámok összecsapnak a fejünk fölött,nem találunk kiutat……félelmeid egyre inkább úrrá lesznek rajtad……

A szerzetes,a tigrisek és az eper

Élt egyszer egy buddhista szerzetes,aki minden reggel meditációs sétát folytatott a környező erdőben.Egy napon ,ahogy szokásához híven a sűrű erdő mélyén gondolataiban és a természet szépségében elmerült,hirtelen egy hatalmas tigrist vett észre a közelben.
Tudta,hogy nagyon nagy bajban van,mivel a tigris is meglátta őt.
A szerzetes menekülőre fogta,de esélye sem volt,mert a tigris hamar leküzdötte a köztük lévő távolságot.
Egyetlen lehetőség maradt számára,lemászott a meredek szikla peremén,éppen mielőtt a tigris rávetette volna magát.Egy vékony ágban tudott csak megkapaszkodni.és azon lógva figyelte a ahogyan a hatalmas tigris villámló tekintete a magasból rámered.Félelmetes hangja betöltötte az egész hegyoldalt.
Ahogy éppen azon gondolkodott ,hogy leugorjon megpillantott egy másik tigrist amely éppen Ő rá várt.
A szerzetes már nagyon nehezen tudta magát tartani,viszont a tigrisnek meg esze ágában sem volt onnan tágítani.Mindkét tigris morogva járt kelt fel-alá.A szerzetes ekkor megpillantott egy apró piros dolgot a hegyoldalon.egy vadon nőtt eper bokor gyümölcsét pillantotta meg maga mellett.Az egyik kezével az ágba kapaszkodott,és a másik kezével leszakította az epret majd a szájához emelte,és megette.
Soha életében még nem evett ilyen finom epret.

A legtöbb ember ,hasonló félelemben él egész életén keresztül.Cipeljük a múlt terheit,aggódunk,s rettegünk a jövőtől.
Képtelenek vagyunk megélni a csodálatos jelen pillanatait.Pedig attól hogy az élet kihívásokkal teli még a csodák ott vannak,csak nem látjuk őket mert homály fedi a szemünket ,az aggodalom,a félelem a rettegés…

Az ablak  
 
 Két súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben. Egyikük
minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel
megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához
közelebbi volt. A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a
plafont bámulva. Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a
katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben.
Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült,
azzal töltötte az időt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát
az ablakon át a kinti világból. A másik ágyban fekvő embert egy idő
után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben, már alig
várta őket, ez volt minden változatosság az életében.

Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített parkra nézett. Vadkacsák
és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak távirányítós
játékhajókkal rajta. Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások
mellett órákig, egymásba felejtkezve. Miközben az ablak melletti beteg
kimerítő részletességgel írta le a kinti világot, a másik, folyton
fekvő behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt. Egy meleg
délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló karneváli
menetről beszélt. Bár a folyton fekvő ember nem hallotta a zenészek,
maga elé képzelte őket a másik érzékletes leírása alapján. A napok és
hetek teltek. Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér az ablak
melletti embert élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben
elaludt örökre. Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az
elhunytat.

Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső ágyon fekvő beteg
kérte, hogy a másik ágyban fekhessen. A nővér szívesen segített,
kényelembe helyezve őt azon az ágyon, majd magára hagyta. Lassan,
fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és megdöbbenve
látta: az ablak egy tűzfalra néz. Megkérdezte a nővért, mi történhetett
az eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon
túli világot.

A nővér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta a falat sem.
Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt!- mondta a férfinak.

Tanulság: igazi boldogság boldogabbá tenni másokat, nem törődve saját
helyzetünkkel. Bajainkat megosztva csökkenthetjük őket, de ha derünket
és boldogságunkat osztjuk meg másokkal, megsokszorozzuk azt. Ha
gazdagnak szeretnéd érezni magad, számold össze azokat a dolgokat az
életedben, melyeket nem vehetsz meg semmi pénzért.

Minden nap ajándék az élettől, így becsüld meg a napjaidat, melyek száma- bármilyen sok is jusson- véges.
 


A két farkas

Egy este az öreg cherokee indián mesélni kezdett az unokájának arról a csatáról, ami minden emberben zajlik.
Azt mondta:-Fiam, a csata két farkas között zajlik, akik mindannyiunkban ott lakoznak.
Egyikük
a Rossz.   A düh, irigység, féltékenység, sajnálat, szánalom,
kapzsiság, erőszak, önsajnálat, bűntudat, harag, kisebbrendűség,
hazugság, hamis büszkeség, felsőbbrendűség és az ego.
Másikuk a Jó. 
Az öröm, béke, szeretet, remény, nyugalom, alázat, kedvesség,
jóindulat, empátia, nagylelkűség, igazság, együttérzés és a hit.

Az unoka elgondolkozott egy pillanatra, majd megkérdezte nagyapját:

-És melyik farkas győz?
Az öreg indián mosolyogva válaszolt:

-Az, amelyiket eteted.

Ha tetszett a blogom oszd meg ismerőseiddel ,köszönöm.

Tags
Show More

Related Articles

Hozzászólás

Translate »
Close