A bennünket körülvevő természet tükröt tart elénk….akkor fejlődésünk stagnálni kezd.
Pályázatot adott ki a NASA a Bolygó védelmére,betöltőjének pedig nem csak a Föld védelme a feladata, hanem az is, hogy
biztosítsa:- az emberek nem szemetelik vagy fertőzik meg az űrben
található többi bolygót, holdat vagy egyéb tárgyat.
Ottó Gaál írása:
Én nem jelentkezem (Ottó Gaál ) de elmondanám:
Mindenkitől függetlenül évtizedek óta
foglalkozom a klímaváltozással kapcsolatos problémakörökkel. 2003.
márciusában bejelentett határidővel a MSZH el is fogadta 61 (!)
témakörhöz tartozó találmányi gondolatom újdonságát. Az ipar ezeket a
megoldásokat, vagy hozzájuk nagyon hasonlót már majdnem hiánytalanul
megvalósítja, de a hatalmas anyag levédése számomra elképzelhetetlen
összegbe került volna, ezért közkinccsé váltak. (A dolog innentől el is felejthető, bár ez a referenciám arról, hogy amit írok az nem vicc. )
hátterének kidolgozása során döbbenetes felismerésre jutottam: A
klímaváltozás csak halovány előjele egy gyorsan bekövetkező, az
emberiség történetében eddig még ismeretlen, néhány évtizeden (!) belül,
az ember akaratától függetlenül beálló, elsöprő erejű
változás-sorozatnak, amelyre az emberi civilizációt fel kell készíteni! A
változás-sorozat okán kialakuló helyzetet úgy nagy vonalaiban
elképzelem, de igazán mélyen magam sem merek belegondolni, viszont
szerencsére feltaláló is vagyok, ezért kidolgoztam egy újabb találmány
csomag rendszert. Ez az új, még sehol be nem jelentett találmánycsomag
kirajzolja az eddig ismeretlen változásokra való felkészülés
nyomvonalát. Mivel a felkészülési idő a megoldandó feladatokhoz képest
rövid, mindössze néhány évtized, a találmánycsomagot alkotó találmányi
gondolatokat levédési kísérletek nélkül bejelentem az űrügynökségek és a
természettudósok képviselőiből álló nemzetközi konferencián. ( A
konferencián a kiváltó okokat és a változások során beálló
következményeket részletesen elemezni kell, ami óriási lelki teher lesz,
de szembe kell majd nézni vele. )
Ezt a konferenciát egyelőre
gyertyafény konferenciának neveztem el, ahol – a természettudományok
eszközrendszeréhez ragaszkodva – tisztázhatjuk, hogy mi történik velünk,
mi vár ránk és mit kell tennünk az emberi civilizáció túlélése
érdekében. – A felismerések és találmányi gondolatok bemutatására én
készen állok, de konferenciák szervezéséhez semmiféle eszközzel nem
rendelkezem.
Azt gondolom, a szervezés feladatait maguk az
űrügynökségek vállalhatnák fel. Hogy ehhez milyen funkcionáriusok
szükségesek, arról fogalmam sincs.
– Kis orientáció: – Készen állok
a válasszal, hogy miért hatszögű a Szaturnusz egyik pólusának vihara,
azzal is hogy miért van kettős vihar a Vénusz egyik pólusán.
–
Kialakítottam egy eddig még soha nem látott eszközrendszer találmányi
gondolatait, ami ha megvalósul, elmondhatjuk, hogy; elmúlt a kis
égitestek becsapódása okán fennálló globális veszély.
– A tudomány számára fontos egyéb természettudományi felismerések.
Amennyiben egy ember felfedez valamit, akkor ez a valami – a gyors információ áramlás miatt – az egész emberiség felismerésének, felfedezésének tekinthető. Az emberi civilizáció által feltárt ismeretek összessége felmérhetetlen kincs és a civilizáció jövőjének záloga.
Egy-egy ember azonban képtelen megismerni minden tudás összességét, ellenkezőleg igyekszik stabil pontokhoz, stabil mechanizmusokhoz igazítani az éltét, és ehhez az életet jellemző stabilitáshoz ragaszkodik is.
– Az agy által vezérelt stabil életvitelhez való ragaszkodás azonban mindannyiunk gondolatrendszerében harcban áll a változást kikényszerítő tényezőkkel. Minél erősebb hajlandóságot mutatunk arra, hogy “saját magunkkal beszélgessünk”, annál kevésbé engedjük meg a változó környezetnek, hogy hatással legyen az életünkre, de annál nagyobb az esélye annak, hogy a nagy viharok elsöpörnek bennünket.
Ha viszont meghallgatunk másokat, ha reálisan értékeljük a környezeti változásokat, akkor a nagy viharokra is fel tudunk készülni, és ez a folytonos igazodás az agy plaszticitásában nyilvánul meg.
– Napjainkban szerintem drámai példa az agyi folyamatok stabilitásához való, globális méretű ragaszkodásra a klímakutatás és a klímapolitika: A természettudományos információk hatalmas erdejében az emberiség talált egy hitvány ösvényt, ami arra következtetésre vezette, hogy “globális felmelegedés van, ami saját maga tevékenysége idéz elő, és ezt saját magának kell megállítania.” – ( Az ősi népek is saját bűneikre utaltak a természeti csapások okán, de az istenekhez folyamodtak segítségért. Nem voltak ennyire beképzeltek. )
– Ez a globális felmelegedés maszlag azonban kapóra jött az emberi agy stabilitásra való törekvése számára: Mindent értünk, minden rendben lesz, minden marad a régiben.
– Aztán jövök én, aki más ösvényt jártam be a természettudományok hatalmas erdejében, ahol a következtetés a globális változási folyamatokra az, hogy:
Ezek a változások, amelyeket az emberiség kétséget kizáróan tapasztal, és amelyeket gyűjtőnéven klímaváltozásnak nevezett el csak halovány előszelei egy a civilizáció létét is fenyegető, hirtelen bekövetkező változás-sorozatnak. Ráadásul hozzá teszem, hogy a folyamathoz az emberiségnek semmi köze, de ha túl akarja élni az eseményeket, akkor soha nem látott módon kell felkészülnie.
– Ebben a pillanatban már jönnek is az agyi stabilitásra való törekedésből fakadó klisék, amit talán az a félelem hajt, amit valószínű így fogalmaznak meg: HA KIDERÜL, HOGY NÉHÁNY ÉVTIZEDEN BELÜL FEJE TETEJÉRE ÁLL A VILÁG, akkor feje tetejére áll a világ! Ez pedig az agyi stabilitásra való törekvéseken kívül esik.
– Az agyi stabilitás ide vonatkozó, védekező címkéi:
– Tagadja a globális felmelegedést!
– Pedig nem tagadom, csak más információ-halmaz alapján másra következtetek.
-Világvégét akar!
Eszem ágában sincs, csak olyan összefüggéseket találtam, amelyek eddig elkerülték a tudomány figyelmét. (Magam is túléltem már néhány beharangozott “világ végét”!)
– Azt mondom, hogy ne a földön kívülieket fürkészd, mert nem biztos, hogy eljönnek, de ha megismered a túlélésre való felkészülés eszközeit leíró, még sehol be nem jelentett találmányi gondolataimat, olyan képességekre teszel szert, amelyeket most csak az UFO-tól vársz. – A stabil agynak erre is megvan a válasza: Én e? Ebben a ….kopott gatyában?
– Stb.
– Igen egyelőre úgy tűnik, hogy a természettudomány, mint egy elmeháborodott öreg csak saját magával beszélget, és óriási veszteségeket szenved el.
– Ha majd eljön a nap, hogy a változások kikényszerítsék az agyi plaszticitás felülkerekedését a természettudományi gondolkodásban, akkor az ember visszatéved saját szintjére, és felkészül az eddig nem tapasztalt körülmények túlélésére is………
…….Egy dialógus, mint párbeszéd vagy közös beszélgetés, két egyént feltételez, akik egy beszélgetésben kölcsönösen mondanak egymásnak valamit. Ez egy gondolatcsere, melyben összeköttetésben vagyunk egymással. A beszélgetés résztvevői gondolatokat és álláspontokat cserélnek egymással, kölcsönösen tükrözik egymást, és azon fáradoznak, hogy tágítsák látókörüket, tehát hogy egymástól tanuljanak valamit. Ez egy olyan lehetőség, melynek során a környezetünktől tanulhatunk valamit, amely rajtunk kívül áll.
Érzékszerveinkkel egy mulandó dimenzión belül érzékelünk. Mivel gondolkodásunkkal, érzéseinkkel és akaratunkkal – észleléseink szempontjából – mindig egy bizonyos belátásra, megértésre vagy álláspontra jutunk, és ezzel azonosítjuk magunkat, valamint ezen belátás, ezen vízió szerint is élünk, így egy tapasztalati tudat keletkezik. A bennünket körülvevő természet tükröt tart elénk, melyben ezt az életvíziót, amely ittlétünk tényleges alapja, megvizsgálhatjuk. Amennyiben ez a tapasztalati út erősen blokkolt, annyira, hogy már nem vagyunk képesek több életbölcsességet gyűjteni, akkor fejlődésünk stagnálni kezd.
Nem azt halljuk valójában, amit beszélgetőpartnerünk mond, hanem csak saját értelmezésünket belőle, csak amit mi felfogunk és megértünk abból. Észleléseink és párbeszédeink így nagyon korlátozottak. Gyakran tűnik úgy, mintha csak saját magunkkal beszélgetnénk.”
Ha tetszett a blogom kérlek oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel ,
szeretetteiddel ,hogy Ők is tudjanak róla:
