Aigazság amivel nem akarunk szembe nézni.!!!!!!!!!!!!!!!!
Sánta Őz, Sziú főnök tanításai:
“Azt hiszem, a fehér ember úgy
fél attól a világtól, amelyet alkotott magának, hogy se látni, se
érezni, se szagolni nem akarja. Ha az
arcodba csapódik az eső vagy a hó, ha a jeges szél megdermesztett és
most a füstölgő tűz mellett felmelegszel, ha a forró gőzfürdőből kijövet
a hideg folyóba veted magad – akkor érzed, hogy élsz, de ti ezt az
érzést már nem igénylitek. Skatulyákban éltek, kizártátok belőlük a nyár
melegét és a tél fagyát, testeteknek nincs többé illata, hifi lármával
tele a fületek, ahelyett, hogy a természet neszeire figyelnétek,
színészeket bámultok a tévében, akik nem létező élményekben
részesítenek, mivel valódi, saját élményeitek már rég nincsenek, eszitek
az ízetlen ételeket – hát így éltek ti. És ez nem jó.
…
Az
étellel, amit esztek, ugyanúgy bántok, mint a testetekkel. Megfosztjátok
természetes részeitől, ízétől, illatától, hogy aztán
mesterséges színt, mesterséges ízeket kapjon.
…
Nagyon
megnehezítettétek, hogy helyesen, belülről éljük át a természetet, hogy
részei lehessünk… Nem csak a földet, a sziklákat, az ásványokat
tettétek tönkre, vagyis azokat a dolgokat, amelyeket ti “holt”-nak
neveztek, pedig nagyon is elevenek; megváltoztattátok az állatokat is,
melyek az ember hozzátartozói, a Nagy Szellem részei, olyan félelmetesen
megváltoztattátok őket, hogy felismerhetetlenek lettek. Vannak farmok,
ahol a csirkét a mellehúsáért tenyésztik. Azokat az állatokat alacsony
ketrecekben tartják, folytonos tolongásban, mert ettől
természetellenesen kifejlődnek a mellizmaik. A ketrecekben állandó
nyugtató, álmosító, halk zene szól. Egyetlen hangos szó, és a csirkék
bediliznek, nekirepülnek a rácsoknak és összetörik magukat. Ha egy
madárnak szüntelenül görnyedt gerinccel kell élnie, természetellenessé,
őrültté, gonosszá válik. Így van ez az emberekkel is. Ez az, amiért
öngólt rúgtatok.
…
Nemcsak szárnyas és négylábú testvéreiteket
változtattátok meg, nemcsak őket fosztottátok meg a karmaiktól és
torzítottátok el, hanem saját magatokat is megnyomorítottátok. Az
embereket bizottsági elnökökké, hivatalnokokká, bélyegzőóra-nyomkodókká
tettétek. A nőkből háziasszonyokat, félelmetes hárpiákat csináltatok.
…
Az ember nem arra született, hogy az ilyesmit elviselje. Börtönökben
éltek, ti csináltátok magatoknak, és úgy hívjátok, “otthon”, hivatal,
gyár.
…
A madárra semmi szükség. Nincs bátorságotok
tisztességesen megölni – levágni a fejét, lefosztani a tollát, kibelezni
– nem, mindehhez semmi kedvetek. Így aztán csinos kis műanyag zacskóban
kerül elétek, feldarabolva, konyhakészen, íze nincs, de bűntudat se jár
vele… A ti felfogásotok szerint a háború is – ültök a repülőgépben,
magasan a felhők felett, megnyomtok egy gombot, ledobjátok a bombákat,
és nem nézitek meg, mi történik a felhők alatt – szagtalan, bűntelen és
steril. Osztogatjátok, adjátok és veszitek a halált. Az összes
dezodorotokkal együtt haláltól bűzlötök, de féltek a halál valóságától;
nem mertek szembenézni vele. A halált is sterilizáltátok, suba alá
került, megfosztottátok méltóságától. Mi indiánok azonban gondolunk a
halálra. Én is. A mai nap például kitűnő lenne meghalni – nincsen sem
nagy hőség, sem túl hideg. Jó nap arra, hogy egy szerencsés ember
elérjen útja végére. Egy boldog ember, akinek sok a barátja. Másmilyen
napok nem olyan jók. Azok önző, magányos embereknek valók, akiknek
keserves dolog itt hagyni ezt a földet. De úgy gondolom, a fehérek ebből
a szempontból alighanem minden napot rossznak tartanak.”
” A sziúk szava a fehér emberre
wásicsú (zsírszedő)…Az amerikait úgy tenyésztik, mint a tömni való
libát, nem embernek, hanem fogyasztónak. Attól a perctől kezdve, hogy
nem fogyaszt, nem vásárol, a zöldbékabőr-világnak semmi haszna belőle.”
/sámán/
És ez mind mennyire igaz……….
HA tetszett a blogom ,ehhez hasonlóakat találsz ezeken az oldalakon:
