Egy napon, mikor a bölcs ember szokásos sétáját tette a városban, egy fiatalember rettenetesen dühösen rohant oda hozzá és szidalmazni kezdte.

„Milyen alapon tanítasz te másokat? Mégis hogy képzeled?!” – ordította. „Olyan ostoba vagy, mint bárki más, hiába színleled itt a bölcsességet!”

A bölcs ember figyelmesen végighallgatta a fiatal férfi kiabálását, de egyáltalán nem törte le, amit mondott a másik. Csak mosolygott, ahogy a fiatalember ingerülten tovább szidalmazta őt.Már elmondta mindennek, és kezdett kifogyni a sértő szavakból, de a bölcs ember csak állt csendben és mosolygott. Végül a fiatalember toporzékolva odébbállt.

A bölcs ember tanítványait – akik a közelből látták a történteket – bosszantotta, hogy mesterüket ilyen durván támadják. Egyikük nem bírta megállni, hogy ne kérdezze meg: „Mester, miért nem válaszoltál ennek a semmirekellőnek?”

A bölcs ember ekkor így szólt: „Ha valaki ajándékot ad neked, de te nem fogadod el, kihez tartozik az ajándék?”

„Természetesen ahhoz, aki az ajándékot hozta.” – válaszolta a tanítvány.

A bölcs ember mosolyogva így szólt: „Pontosan. Ugye érted már?”

*****

Ha az eddigi stratégiád nem működött, akkor legközelebb, amikor elszabadulnak az indulatok, próbálj ki valami újat. Először nehéz nem felvenni a másik problémáit, de hamarosan egy megnyugtató és felemelő érzést fogsz tapasztalni.

Nem kell mindent elfogadnod, amit kapsz.

Praktikák a düh-harag kezelésére:

• Időt kérek! Közhelynek tűnik, de nagyon hasznos, ha elszámolunk tízig, mielőtt valamire reagálunk. Addig van időnk lenyugodni.
• A távolság mindent legyőz? Nem árt egy kis időt távol tölteni attól, akire haragszunk, míg lecsillapodunk kicsit.
• Mindent a maga
  idejében! Próbáljunk meg először mindig lehiggadni, és utána elmondani,
  mi is váltott ki belőlünk indulatokat. Nem szabad elnyomni magunkban a
  haragunkat, de óvatosan kell bánni azzal is, ahogyan kiadjuk magunkból.
• Mozogjuk ki
  magunkból! A fizikai aktivitás nagyon jó feszültséglevezető. Végezzünk
  bármilyen testmozgást, amihez kedvünk van, azt viszont rendszeresen.
• Ne szólj szám, nem
  fáj fejem. Gondoljuk át, mielőtt bármit mondunk, nehogy később meg
  kelljen bánnunk kijelentésünket. Ha higgadt fejjel már végiggondoltunk
  valamit, talán az indulatok okozta lila köd sem tud eltéríteni ettől.
• Miért – vagy inkább
  hogyan? Ahelyett, hogy azon dühöngünk, mi húzott fel minket annyira,
  célszerűbb, ha az energiáinkat a megoldásra összpontosítjuk. Megtörtént,
  tehát lépjünk tovább, és a megoldásért dolgozzunk. Eközben könnyebb
  lesz lecsillapodni is.
• A harag rossz tanácsadó! Ha meg tudunk bocsátani valakinek, az nekünk is jót tesz, könnyebben múlik a haragunk.
• Humorral könnyebb. Az önirónia és a humor sokszor segíthet lecsillapodni. Persze csak óvatosan, nehogy megbántsunk vele másokat.
• Relaxáljunk! Hosszú
  távon nagyon hasznos lehet egy relaxációs technika megtanulása, ami
  bármikor alkalmazható, ha szükségünk van rá. A megfelelő technikával
  végzett mély-légzés, a relaxációs képekkel végzett önlazítás mind
  segíthet lenyugodni. Amíg készségszinten nem áll rendelkezésünkre egy
  ilyen technika, próbálkozzunk az alábbiak szerint: Hunyjuk be a
  szemünket, és kizárólag a légzésünkre figyeljünk. Lélegezzünk mélyeket,
  az orron át, egészen a rekeszizomból. Ha a tüdőnk teljesen megtelt
  levegővel, szájon át engedjük ki. Mély légzések közepette mondjunk
  megnyugtató szavakat, képzeljünk magunk elé megnyugtató képeket.
• Minden fejben dől
  el. Aki dühös, annak a gondolkodása nagyon szélsőségessé, irracionálissá
  és beszűkültté válhat. Ezért fontos, hogy gondolatainkat a kellő időben
  át tudjuk strukturálni. Nézzünk egy példát! Ahelyett, hogy azt mondaná:
  “Ez borzasztó, mindennek vége!”, gondolkodjon így: “Ez valóban
  bosszantó, érthető is, hogy ideges lettem, de mégsem a világvége, és ha
  dühöngök, azzal nem oldok meg semmit.” A logika győzedelmeskedhet a
  harag felett.

 Meglátja, ha átveszi az uralmat dühe felett, meg fogja érezni a változást!

Ha tetszett a blogom ehhez hasonlóakat találsz a következő oldalakon :