Az emberek a farkasoktól megtanulták a túlélés szabályait, tőlük tanultak meg vadászni is.
– Ellesték, alkalmazták, a különböző vadászati technikákat, az élelem megszerzéséhez.
– A farkasok életmódja vezette el az embereket közösségek
kialakításához, és a közösségen belüli szabályokat is a farkasoktól
megtanultak szerint alakították.
– Rájöttek a farkasok által használt csapatban való vadászás
hatékonyságára. A közösségen belül ők is választottak maguknak vezetőt,
mint ahogy a farkasok falkavezért.
– A farkasoktól tanult társadalmi rendszer szerint, megtanultak egymásra
támaszkodva, együttműködve védeni a törzset. A farkasokról tudjuk, hogy
életük árán is megvédik a falkát a betolakodóktól.
– A farkas bátor harcos, intelligens, családszerető, nagy odaadással neveli a fiatalokat.
A gyengébb egyedeket, az egész falka segíti, a zsákmányból nekik is jut.
A Cherokee indián két okból kifolyólag, egyetlen farkast sem öl meg az
élete során. Elsősorban azért, mert szerette és tisztelte. Másodsorban
pedig félt, hogy a megölt farkas testvérei bosszút állnak rajta
Az indiánoknak rengeteg farkasról szóló tanmeséi vannak. Az egyik: “A
bennünk élő két farkas” harcáról szól. Sok helyen lehet megtalálni ezt a
mesét, itt a neten.
Röviden a történet: Indián nagyapó elmagyarázza az unokájának, egy fehér
és egy fekete farkas példáján keresztül, hogy a jó és rossz
tulajdonágaink állandó harcban vannak egymással. Kis unokája kérdésére
elmondja: “Az fog győzni, amelyiket eteted.”
Csodálatos bölcsesség.
A farkas szimbólumon keresztül az indiánok, nem magát a farkast imádják, hanem azt tisztelik benne, amit képvisel. Azt a tudást tiszteli, amit a Nagy Szellem a farkasokon keresztül mutatott és tanított meg nekik.
– A Cherokee indián két okból kifolyólag, egyetlen farkast sem öl meg az
élete során. Elsősorban azért, mert szerette és tisztelte. Másodsorban
pedig félt, hogy megölt farkas testvérei bosszút állnak rajta.
– A farkas jelkép használatával, hitük szerint azoknak a
spirituális erőknek a birtokába jut az ember, amivel a farkas
rendelkezik. Ezeket az erőket, a szimbólumok és jelképek által képes
mozgósítani, felhasználni, a maga javára. Hogy a farkas spirituális
erejével bánni tudjunk, arra tudatosan fel kell készülni, testben és
lélekben is.
– Használhatjuk a farkast, totemállatként. Akkor a védelmünk érdekében, a minden napi életünk dolgainak elintézéséhez kaphatunk “üzenetet”, ha hallgatunk rá.
A farkas a Hold energiát képviseli. Nem véletlenül vonyít telihold idején.
A lelki megérzés, a belső szelíd hang, az egyetemes szeretet, a család
és a közösség iránt, az utódok gondozása, védelme, ez mind összefügg a
Hold energia szimbólum rendszerével.
Az együttműködés, a “csapatjáték” , az egyensúly megtartása, a gyors
reagálás, a jó vezető képesség, ezek mindegyike jól jellemzi a farkas
spirituális jelképét.
A farkas “égi” szeme a holló.
A holló a farkassal együttműködik.. Azonnal riasztja a farkast, ha veszély közeledik, de megmutatja a táplálék lelőhelyét is.
Így segít neked a farkas.
Azt tanítják az indiánok, ha jó tanácsra van szükséged: elég ha magad
elé képzelsz egy farkast, és megkérdezed, ő mit tenne a helyedbe?
Biztos lehetsz benne, hogy a farkas megsúgja neked a választ.
A farkas a segítséget kérő tudatának, képes megmutatni a láthatatlan teremtő erők felé vezető utat..
Amikor úrrá lesz rajtad a szorongás, a félelem, meséld el a lelki
farkasodnak, és hívd segítségül a bátorságát és erejét – tanítják az
indán emberek.
A kutya a farkasok ajándéka.
Az indiánok azt mesélik, hogy a farkasok egy csapata önként, szeretetből szegődött az ember mellé védelmezőnek. A világ hálával tartozik a farkasokból leszármazott kutyáknak,
akik az életük árán is képesek megvédeni a gazdájukat. Önzetlenül,
hűségesen, teljes odaadással szolgálják, szeretik az embert.
A kutyát nem használják sem totem állatnak, sem a szimbólumok világában. Egyszerűen “csak” szeretik, tisztelik, vigyáznak rá, mert a segítőtársuknak tekintik..
Feltárt ősi indián temetkezési helyeken, emberi módon eltemetett kutya maradványokat találtak.
Pilinszky János: Fabula
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy magányos farkas. Magányosabb az angyaloknál.
Elvetődött egyszer egy faluba, és beleszeretett az első házba, amit meglátott.
Már a falát is megszerette, a kőművesek simogatását, de az ablak megállította.
A szobában emberek ültek. Istenen kívül soha senki olyan szépnek nem látta őket, mint ez a tiszta szívü állat.
Éjszaka aztán be is ment a házba, megállt a szoba közepén, s nem mozdult onnan soha többé.
Nyitott szemmel állt egész éjszaka, s reggel is, mikor agyonverték.
A két farkas (tanmese)
Egy este az öreg cherokee indián két farkasról mesélt unokájának, melyek minden emberben harcolnak.
Így szólt: “Fiam, a harcot két farkas vívja, mely mindegyikünkben benne lakozik.
Az egyik a gonosz.
Ő a harag, az irigység, a féltékenység, a gondok, a fájdalom, a mohóság,
az arrogancia, az önsajnálat, a bűn, az előítéletek, a kisebbségi
érzések, a hazugságok, az álszentség és az egó.
A másik a jó.
Ő a boldogság, a béke, a szeretet, a remény, a vidámság, az alázat, a
jóság, a jóakarat, a rokonszenv, a nagylelkűség, az egyenesség, az
együttérzés és a hit.”
Az unoka pár percig eltűnődött nagyapja szavain, majd megkérdezte:
“Melyik farkas nyer?”
Az öreg indián ezt válaszolta:
“Az, amelyiket táplálod.”
Ha tetszett a blogom ,ezeken az oldalakon hasonlóakat találsz:
