Olvasmányok

Milyen betegség a konfabuláció = Álemlékek,meseszövés

Milyen betegség a konfabuláció

A konfabuláció latinul: confabulatio; jelentése: meseszövés,álemlékek.

A konfabuláció az a  folyamat a visszaemlékezéskor, melynek során az
egyén a hiányos emlékeit nem valós vagy a fantáziája szülte elemekkel . Mivel a memória nem jól működik, mikor visszaemlékszik és az agya üres foltokat talál, az kitalál
egy olyan részletet, ami valószínűleg történt. A hamis emlékek gyakran
olyan prekoncepció alapján épülnek fel, melyek az események
legvalószínűbb alakulását jósolják. A konfabuláló beteg nem akar hazudni, vagy félrevezetni másokat
és saját magát, de nehézséget jelent számukra megállapítani a
különbséget valóság és kreált sztorik között.A konfabuláció felhívja a figyelmet
arra, hogy a dolgok közti összefüggés mennyivel jelentősebb, mint a
részletek pontossága. Az emberek agya olyan történeteket talál ki, ami a
saját, elképzelt valóságukat alátámasztja, ám a tényleges valóságba nem
illik.

 Ez a  jelensége minden 3-5 éves kor
közötti gyermeknél megfigyelhető. Lényege, hogy a kisgyermekek úgy
mesélnek el kitalált eseményeket saját magukról vagy az ismerőseikről,
mintha azok a valóságban megtörténtek volna. Ezt a helyzetet sokan
hazugságként könyvelik el, esetleg megszidják érte a gyermekeket, ám ez
hibás hozzáállás.
A konfabulációval a gyermekek csupán a vágyaikat
kapcsolják össze a valósággal, tehát olyan dolgokat mesélnek el
megtörténtként, amikről szeretnék, ha megtörténtek volna. Ezért sem jó
hozzáállás, ha megdorgáljuk őket, vagy ha csak legyintünk az egészre.
Akár fontos tanulságokat is levonhatunk a dolgokból: ha például a gyerek
arról mesél, hogy mennyire megdicsérték őt az iskolában/óvodában, vagy
hogy ajándékot kapott valakitől, valószínűleg tényleg szeretné, ha több
dicséret vagy kedvesség jutna neki.”

  Leggyakrabban a Korszakov-szindrómában
szenvedők esetében találkozhatunk konfabulációval. Ez a kór a hosszú
ideig tartó, krónikus alkohol fogyasztása során jön létre. A
Korszakov-szindróma mellett az agy vérellátását biztosító artériák
sérülése, főként az elülső agyi ér károsodásakor alakulhat ki
konfabuláció, mert ezek az erek látják el vérrel az emlékezési előhívás
folyamataiban részt vevő agyterületeket. Gilboa és Moscovitch 79
konfabuláló beteget vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy e
területeket ventromediális prefrontális kéreg és a hozzá kapcsoló
struktúrák alkotják, melyek elsősorban a septum, a fornix, a gyrus
cinguli és az anterior hipothalamus.


E tőrténet alapján érthetőbbé válik mi is valójában ez a betegség.

” Matthew Birminghamban született, 4 éves volt amikor családjával elhagyták Angliát, és
visszaköltöztek szülei eredeti otthonába, Afrikába. Szülőországába
1995-ben tért vissza, amikor betöltötte a tizenhetedik életévét. Miután
pár évvel később sok nehézség után lediplomázott, majd programozói
állást szerzett, úgy tűnt, sínen van az élete. „Csodálatos volt. Ez volt
a legjobb munkám, amim valaha volt, azért, mert a körülöttem lévő
emberek mind rettenetesen okosak voltak” – mondta ezzel az időszakkal
kapcsolatban.
Alig hat hónapot töltött el új
munkahelyén, már a próbaidőszakon is túl volt, amikor problémák léptek
fel. Beteg lett – nem hirtelen történt, hanem fokozatosan egyre romlott
az állapota. Eleinte komoly fejfájással küzdött, de ezt azzal indokolta,
hogy túlhajszolja magát a munkában, hiszen még szombatonként is bejárt
munkahelyére. Le kellett kicsit lassítania. Azután más tünetek is
jelentkezni kezdtek. Előfordult, hogy egyáltalán nem érzett a kezeivel
és lábaival. Úgy gondolta, hogy a futás hajszolja túl, abból
is vissza kell vennie. Ezek után azonban diplopiától – kettőslátástól –
kezdett szenvedni. Volt, hogy egész napokat úgy kellett végigdolgoznia,
hogy csukva tartotta az egyik szemét. Ez valamivel enyhített a helyzetén
– de csak ideiglenesen.
2005 áprilisában Matthewt beutalták a
Royal London kórházba, miután a diplopiája továbbra sem múlt el. Egy
CT-vizsgálat kimutatta, hogy probléma lépett fel az egyik agykamrával.
Egy kolloid ciszta alakult ki az agyában. Ez egy jóindulatú daganat, ami
azonban elzárta a kamra bejáratát, blokkolva ezzel a gerincvelői
folyadék áramlását. Emiatt a nyomás is megnőtt az agy ezen területén. A
megnagyobbodott kamra a látóidegre is nyomást fejtett ki, ez vezetett a
kettőslátáshoz. Agyműtétet kellett végrehajtani rajta annak érdekében,
hogy eltávolítsák a daganatot, és a folyadék újra szabadon áramolhasson.
A műtét utáni eseményekre nem igazán
emlékszik, de barátai elmondása szerint tudatánál volt. Az azonban
tisztán él az emlékezetében, hogy nem szeretett a kórházban lenni.
Hálás, amiért az orvosok képesek voltak őt megműteni, és ellátták, de
nagyon sok volt az ember és, rettenetesen nagy zaj volt.
Az elejétől kezdve tudta, hogy a
memóriája súlyos károkat szenvedett. Amikor először ment zuhanyozni
egyedül, órákat töltött a zuhanyzóban. Lefürdött, aztán hirtelen megint
úgy döntött, hogy lezuhanyzik, mert nem volt tisztában azzal, hogy ezt
már megtette. A kórház folyosóin is gyakran eltévedt. Amikor bementek
hozzá az emberek a szobájába, nem emlékezett arra a pillanatra, amikor
belépnek az ajtón. Az emberek egyszer csak feltűntek a látóterében. A
memóriazavarok mellett folyamatosan kimerültnek érezte magát.
Meseszövés
Az amnézia, memóriazavarok és súlyos
kimerültség mellett Matthewnek valami más is feltűnt: emlékeiben olyan
cselekmények éltek, amelyek a valóságban soha nem történtek meg.
Elkezdett konfabulálni. A konfabuláció kórós pontatlanságot takar. .
Matthew az első ilyen esettel akkor
találkozott, mikor Wimbledonban, a Wolfson Neuro Rehabilitációs
Központban kellett volna lennie. Három hónapot kellett volna ott
töltenie, de ez soknak tűnt neki. A hely tele volt olyan emberekkel,
akiknek súlyos problémái vannak és rosszul érezte magát abban a
környezetben. Ahelyett, hogy ott maradt volna páciensként, hazatért. A
következő héten mégis írt egy levelet neuropszichológusának:  „A Wolfson
intézet páciense kellett volna, hogy legyek, de azt mondta, hogy
teljesen jól vagyok, és haza kell mennem. Én egyáltalán nem vagyok jól,
valami nagy baj van velem”
 – írta levelében. Pszichológusa válaszában
biztosította arról, hogy nem ő volt az, aki ezt mondta neki, hanem saját
maga döntött így. Ekkor megértette: ő maga hozott egy józan döntést,
ami egyáltalán nem tűnt logikusnak, hiszen szüksége lett volna a
rehabilitációra. Annak érdekében, hogy ez az ellentmondás értelmes
legyen, az agya olyan emlékeket kreált, ami logikusan magyarázza azt,
miért hagyta ott az intézetet.
Vaughan Bell neurológus, klinikai
szakpszichológus arra specializálódott, hogy megértse és kezelje azokat
az embereket, akik agysérülést szenvednek. Pálylafutása során egészen
extrém esetekkel is találkozott – néhány embernek ugyanis olyan emlékei
keletkeznek, amik a való világban egyszerűen lehetetlen, hogy
megtörténjenek. Van, aki azt állította, hogy saját maga épített egy
űrhajót, és utazta körbe vele a Holdat. Egy másik páciense kómából való
ébredés után meg volt győződve arról, hogy barátnője ikreket vár.
Tisztán emlékezett arra, hogy látta az ultrahangos képeket, és arra is,
hogy barátnője domborodó hasáról készített fotókat. A lány azonban soha
nem volt terhes.
Valójában még egy egészséges elmével is
meglepően könnyedén el lehet hitetni egy meg nem történt eseményt.
Pszichológusok New-Zelandon  és Kanadában az után kutattak, hogy
felnőttek agyában hogyan lehet elültetni hamis gyerekkori emlékek
képeit. A kutatók az alanyok egy-egy gyerekkori képét manipulálták
modern eszközökkel, melyek így azt mutatták, hogy egy hőlégballonos
kiránduláson vettek részt. A tesztalanyok megpróbálták felidézni az
esemény a fotók alapján, és 50%-uk teljes vagy részleges hamis emlékeket
mesélt el.
Kínos viselkedés
Nemcsak Matthew memóriájával akadtak
gondok, hanem viselkedésével is. Gyakran kellemetlenül érezte magát
magaviselete és gátlásai miatt, illetve annak hiánya miatt. Sokszor
hosszasan bámulja az embereket, és későn jut el a tudatáig, csak akkor,
mikor ez már másokat zavar. Egyszer, egy helyen, ahol szintén
önkénteskedett, az egyik ott dolgozó nő meglehetősen lehangoltnak tűnt.
Embertársai mind udvariasan hogyléte felől érdeklődtek, míg Matthew
nemes egyszerűséggel kijelentette, hogy nyomorultan néz ki. Mindig
bocsánatot kér viselkedése miatt, ugyanis nem szándékos. Egyszerűen így
tud csak viselkedni. Emiatt rengeteg barátját is elvesztette, de nem keseredett el különösen. Megérti, hogy nem sokat tud nyújtani nekik
saját magán kívül. Sok új barátságot kötött azonban olyanokkal, akikkel
soha nem találkozott volna, ha nem esik át agyműtéten.
David Robson, a BBC újságírója
a Wellcome Collection londoni galériában találkozott Matthewval, és
később interjút is készített vele tapasztalatairól. A beszélgetés alatt
Matthew nagyon halk volt, és körültekintően mesélt múltjáról. Gyakran
egyik munkatársához, Ben Grahamhoz fordult, hogy megerősítse őt az
elhangzottakról.
Matthew már a műtétje előtt is
céltudatos volt annak ellenére is, hogy az élet számos akadályt állított
elé. Ugyan nehezebben, mint azelőtt, de lelkesedéssel és kitartassál
éli meg mindennapjait. Erőteljesen küzd a tünetek ellen, hétköznapjait gyakran megkeserítik a kitalált emlékek. Ezek általában
akkor tűnnek fel, ha valami miatt nagyon ideges és a hamis emlékek
tárgya ilyenkor az, ami miatt idegeskedett. Meg kellett tanulnia élvezni
az élet apró örömeit. Amikor még éppen nem fogyott el az összes
energiája, biciklire ül, és hatalmas túrákat tesz. Szeretne visszatérni
szakmájába teljes munkaidős állásban, de tudja, hogy erre most még nincs
lehetősége.
Ezeken az oldalakon hasonló anyagokat találsz:
Webseite      http://sh.st/ARSUv
Rss            http://sh.st/SZy28
Facebook     http://sh.st/SZtPp
Twitter          http://sh.st/ARGjk
Youtube        http://sh.st/ARGOu
Gpluse          http://sh.st/ARGMk

Tags
Show More

Related Articles

Hozzászólás

Translate »
Close