Önpusztító – gyűlölet

Az érzelmek az úgynevezett limbikus rendszerben képződnek az agyunkban.
Pozitív érzéseink hatására az izmaink elernyednek, a szívverésünk, légzésünk
lelassul, a vérnyomásunk alacsonyabb lesz, sejtjeink oxigénfogyasztása csökken,
és az immunrendszerünk is fellélegzik.
A negatív érzelmi állapotot ellenben az agy fenyegetésnek értelmezi. A
vegetatív idegrendszer ilyenkor mozgósítja az egész szervezetet. Ez a krónikus
stresszhatás számos betegség okozója.
Elmer Gates professzor a washingtoni egyetem pszichológiai laboratóriumában
érdekes biokémiai kísérleteket folytatott. Kimutatta, hogy az emberi
szervezetben lelki hatások, érzelmek következtében mérgek termelődnek.
A professzor a következő kísérletet végezte el: cseppfolyós levegő
elpárologtatásával –271 Celsius-fokra hűtött le kémcsöveket, s aztán különböző
lelkiállapotban lévő egyének leheltek az üvegcsövekbe. Pár perc után az
egészséges és normális lelkiállapotú ember kilégzésének párája színtelen
cseppek formájában csapódott le a lehűtött üvegcső falára. De ha a kísérleti
alany erős haragot érzett abban az időpontban, a lecsapódó folyadék nem
színtelen, hanem barna színű lett, bánat esetén szürke,
lelkiismeret-furdaláskor pedig rózsaszín. A csapadéknak természetesen nemcsak a
színe, hanem a kémiai összetétele is más és más volt.
A kísérletek folyamán Gates professzornak lassanként elegendő ilyen anyag
állt rendelkezésére ahhoz, hogy tengeri malacokkal végezhessen kísérleteket.
Amikor a barna anyagot beoltotta a kísérleti állatba, az eleinte rendkívül
ingerlékeny lett, majd valóságos dührohamot kapott, fogaival nekiesett a ketrec
falának. Gates többször megismételte a kísérleteit, és az eredmények
reprodukálhatók voltak. Annak az embernek a leheletéből kiválasztott méreg,
akiben erős gyűlölet tombolt, a kísérleti állatokat nyomban megölte.
A professzor megállapította, hogy tíz percig tartó erős gyűlölet elegendő
mérget tartalmaz ahhoz, hogy azzal több személyt el lehessen pusztítani. Ez a méreg egyike a legerősebbeknek,
amelyet a tudomány ismer.
Az ember szervezete felszívja az érzelmek, gondolatok hatására képződő
mérget, és így önmagát mérgezi meg vele. Ezek a mérgek éppúgy, mint a hormonok,
már a legparányibb mennyiségben is igen hatásosak, és salakként gyülemlenek fel
a szervezetben. Valahányszor haragszunk vagy gyűlölködünk, a szervezetünk
mérget választ ki. Ezt a mérget kétségtelenül az ellenségnek szánjuk. Azonban
az ember ilyenkor önmaga esik áldozatúl.

Dr. Vasant Lad
közlése, mely szerint az elfojtott mohóság, birtoklási vágy a szívre és a lépre
is hatással lehet, az elfojtott félelem és szorongás a veseműködésre, de
megváltoztathatja a vastagbél flóráját is. Ennek eredményeképpen a has a
képződő gázoktól felfúvódik és fájdalmat okoz (ezt a fájdalmat össze lehet
téveszteni a szív- és májbántalmakkal). Az elfojtott érzelmek az
immunrendszerre is hatnak, és ez allergiás reakciókhoz vezethet (por-,
virágpor-, ételallergia stb.). Gates professzor kísérleteiből az is kiderült –
s megállapítását már sokan igazolták –, hogy a jó hangulat a szervezet számára
rendkívül hasznos kémiai anyagokat állít elő, például endorfinokat, amelyek
morfinszerű, fájdalomcsillapító vegyületek.